Mit is mondhatnék magamról?

Életem a kutyákról szól, és szólt mindig.6 évvel ezelőtt kaptam meg életem 1 saját kutyáját, Pöcit (Pöcök),aki egy Border Collie-Palota pincsi keverék kan kutyus.

Nem sokat foglalkoztam akoriban a kutyákkal, elég volt neki annyit tudnia,hogy Ül, meg Fekszik.Pöcök 2 éves volt, mikor beköltöztünk a városba. Elkezdtem vele agilityzni, aztán rátaláltam a kutyasulira,és oda 3 évig jártunk...Ott úgy éreztem lenéznek, mert keverék a kutyám... És így történt ez az életben  is. Elkezdtem "harcolni" azért, hogy ne nézzék le őket,csak mert nem pedigreesek.Most pedig, pár hónappal ezelőtt kiképzésre kaptam, rokonomék kutyáját.Annyira összeszoktunk, hogy nekem adták Tódit (de nem nálunk van).Tódi egy Staffordshire terrier kan kutyus.Belecsöppentem a "harcikutyák" világába. Mostmár értük is "harcoltam",hogy ne azt lássák, mikor Tódival végigvonulok az utcán, hogy úristen...Mindjárt megtámad. Hanem azt, hogy de gyönyörű ez a kutya. Nem olyan , mintamilyet a Tv-kben látunk.Ezért hoztam létre ezt a blogot is. Hogy ne így lássuk ezeket a gyönyörű lényeket...:)Most pedig, végezetül kaptam meg 3-dik kutyámat, egy törzskönyves Border Colliet,Magic Shepherd Bandit "Orion"-t. (www.magicshepherd.hu) Érte már nem kell harcolnom...Őt már elfogadják olyannak, amilyen.Tódit, mostmár úgy-ahogy elfogadják. Pöcit még inkább.Szóval ilyen az életem.Rólam még nem is irtam semmit... Egy csaj vagyok, aki imádja a kutyákat.Szokásos, barna haj, barna szem... A szemem "egyesek szerint" (-.-"), hasonlít a kutyáéra. Életemet az iskolapadban koptatom :)... Aztán irány a dögjeimhez :D.Vannak barátaim, néha úgy érzem, több is mint kellene.Még annyit, hogy egy menhelyen vagyok önkéntes, szeretnék majd állatorvos lenni... :) Kb. ennyit rólam... A többit megtudjátok, ha olvassátok a blogom :)